Érdekesek vagyunk, hisz elég valakinek azt mondani, hogy Húsvét és enni kéne, azonnal jön a sonka-tojás válasz.

Természetesen igaza van mindenkinek, aki ezt vágja rá. De nézzük, mi minden tudnivaló van ez ügyben. Kezdjük az alapoknál.

Sonka van nyers, főtt, kötözött, szeletelt stb. A hagyományos kiindulás persze a piacon beszerezhető "falusi" egyben-sonka. Itt azonnal meg is állhatunk. Piac? Nagyvárosokban ez vásárcsarnokot is jelenthet, de nem az épület a lényeg. Hanem az, hogy a nénit vagy a bácsit ismerjük, akitől a sonkát beszerezzük. Az az igazi, ha korábban már vettünk nála kolbászt, szalonnát (ha itt a vegetáriánus hajlamúak megborzongtak, lapozzanak, rájuk is kitérünk!), szóval ha tudjuk, hogy a megszokott fűszerezés, füstölés a mi ízlésünknek megfelelő, az már kezdetnek jó. Aztán alaposan "nézzük pofon" a kínálatot. Akármilyen furcsa, a legfőbb kiindulási pont a rendelkezésünkre álló legnagyobb fazék, vagy kukta mérete. Ugyanis a sonkát egyben kéne megfőzni. Ha már farigcsálni kell, az nem jó. Tehát ha szemre belefér a kiválasztott darab, akkor jó. Melyiket szeressük? A kötözött sonka kiválasztása tulajdonképpen egyszerű. Fontos, hogy ha nem nagyon szeretjük a fehér, zsíros részét, nézzük meg, mekkora bőr van rajta. Ha szinte körbeveszi és nem enged belelátni alá, előfordulhat, hogy piros részt alig fogunk találni. Ha a bőr mondjuk egy tenyérnyi és látszik a zsírcsík vastagsága, a többi rész barnás-pirosas, akkor nagyobb eséllyel számíthatunk a sonka-sonka élvezetre. Ha combjellegű darabot veszünk, még egyszerűbb az ügy, a keresztmetszetét kell tanulmányozni. Ha közel állunk a döntéshez, ne hagyjuk ki a legfontosabb lépést: szagoljunk! Ha eleve valami más illat kúszik az orrunkba, mint amit várnánk, cseréljünk sonkát is, árust is.

Egész sonkát beszerezhetünk élelmiszerboltban, a bevásárló központok hentesáru osztályain - de… . Itt a legtöbb a rizikó. A fólia nem engedi át az illatot, általában a dömping miatt (rövid idő alatt rengeteget kell előállítani) kevéssé sikerül a füstölés. És valahogy a húsrész se az igazi. Ha végképp nincs mód és idő válogatni, akkor a végső lépés a szeletelt, füstölt-főtt sonka. A helyzet az, hogy egész évben vehetünk ilyet, tehát Húsvétkor keressünk valami extrát, az ünnepre való tekintettel. Ha jól megnézed, sok fajta sonka külsején (a szeletek szélén) látszik a fűszer - bors vagy bármi más. Igaz, hogy drágább, de egyszer egy évben…? Megéri.

Egy mondat a főzésről. Előtte nap főzzük meg, hideg vízből indulva, és ne türelmetlenkedjünk - egy átlag kuktába férő átlag sonka is főhet akár 3 órát. Aztán éjszakára tegyük hűvös helyre - kuktástól, főzőlevestől. Aztán másnap öntsük le* a levét, és szeleteljünk. Végül pedig élvezzük a választásunk eredményét. *: Egy igazán rendes, takarékos háztartásban erről szó sem lehet. A sonkalé kiváló alapja lehet a babgulyásnak, vagy a babsalátának!

Míg el nem felejtjük: mi legyen a vegetáriánusok sonka-ügyével? A megfelelő boltokban nagyon finom szója kolbász kapható. Elég füstös ahhoz, hogy a sonka és tojás mellett megadja az ünnepi alapillatot. Mellé ugyanúgy tálalható a kalács és az átlagosnál ünnepibb összeállítású, rengeteg saláta.

Torma van nyers-friss, ecetes, majonézes, édes jellegű és csípős. Az igazi ínyencek a piacról beszereznek egy "igazi" tormát. Hazaviszik. Keresnek egy apró lyukú reszelőt. Fognak egy tálat. Elővesznek egy széles szájú, nem túl nagy, jól zárható üveget. Megmossák, majd meghámozzák a tormát. Már ennél a pontnál könnyeket áldoznak a konyha isteneinek. Aztán reszelnek. És innen kezdve már csak a sírás-rívás a program. De mint a záporeső! A torma végére érve az aprólékot gyorsan zárjuk bele az üvegbe. Pár nap alatt gyengül egy cseppet, de ne hősködjünk. Apránként adagolva sokkal jobb, mint a gyárilag előre előállított. A készen kaphatóknál csak arra figyeljünk, hogy amelyikre rá van írva, hogy csípős, az tényleg pokol erős tud lenni!

Hagyományosan elmaradhatatlan kelléke a Húsvétnak. Bármilyen formában tálalhatjuk: pirosan és színesen, lágyan vagy keményen, egyben vagy töltve, pörköltként vagy rakottan, de kifújva, papírruhába öltöztetve, vagy akár Kindertojás (azaz csokis-meglepis) változatban is.

Mivel az újságok és műsorok ilyenkor csakúgy döntik az ötleteket és variációkat tojás-ügyben, csak pár apró - kipróbált változat:

Kezdjük a festésnél. Bármivel is mázolunk, készüljünk a környezetünk morgolódására! A garantáltan jól fogó piros festéktől a tojás általában foltos halvány rózsaszín, míg az edény, a konyhai pult, a kanál és minden más kellék harsány piros. Az egyszerűség kedvéért érdemes a vöröshagyma külső burokleveleit összegyűjteni és csepp ecettel felforralni vízben. Ha ebbe tesszük a tojásokat, igaz, hogy barnásak, de nagyon szépek lesznek.

Ha ügyesek voltunk és maradt ép tojás a kifújási attrakciónk után, arra kell figyelni, hogy a víz szintje alá nyomkodásnál ne legyenek foltosak. Ha matricát is használunk és az 4-5 cm-nél hosszabb, akkor a széleibe vágjunk kis ékeket, hogy követni tudja a tojás görbületét.

Keveseknek jut eszébe, hogy a pár nap után még mindig soknak tűnő pirostojást nemcsak szendvics tetején lehet tálalni. Például kiváló pörkölt készíthető belőle.

A dolog nagyon egyszerű. 6-8 tojáshoz vegyünk egy jó nagy fej hagymát, aprogassuk fel és olajon pároljuk üvegesre. A tojásokat hosszában vagdaljuk cikkekre. Ha szép a hagyma, tegyünk hozzá egy zöldpaprikát, kimagozva, felszeletelve, és két paradicsomot, szintén felcikkezve. Ezen a ponton kell kb. 2 dl víz. (Ez egy átlagos pohárnyi.) Ha megpárolódtak, szórjunk rá kb. egy evőkanál piros paprikát, sózzuk, borsozzuk, majd adjuk hozzá a tojáskákat. Óvatosan forgassuk át, ha kell, tegyünk hozzá vizet és hagyjuk magára pár percre. Hiszed, vagy sem, már kész is. Barna kenyérrel tunkolva nagyon finom!

Az igazi a mogyoró bokorról származik. Ennél többet nem kell tudni, legfeljebb, hogy a tojásfák aranyos és elmaradhatatlan kiegészítője.

A barkák melletti ágak, tojásokkal díszítve. (Ha valaki azt hiszi, nem tudja miről van szó, az első akármilyen bolt kirakatáig kell elmenni, és megnézni a dekorációt. Utána mindjárt kiderül, hogy mire jó a nagyobb üzletek pénztárai mellé kirakott sok-sok ketyere. Csak a pénztárcánk és a fantáziánk szabhat határt az ünnepi asztal díszítésének.

A húsvét a kalács és krémes-habos tészták ideje. Aki úgy gondolja, hogy ő már inkább csak gyümölcsre vágyna, annak sajna még rossz hírünk van: az első igazi friss, itthoni gyümölcsre, az eperre még sokat kell várni. Viszont érdemes, mert onnan már sorba jön a cseresznye, meggy, barack és a többiek. Addig viszont maradnak a befőttek, szélső esetben a konzervek.

Kalács ügyben azt tanácsoljuk, hogy akinek sikerült Karácsonykor beiglit varázsolni, az kapjon elő bármilyen receptet, és bátran veselkedjen neki a kalácssütésnek. Valamivel kevesebb hibát lehet elkövetni, és a boltok kalácskínálata is jó: sokféle és finom kapható. Tehát, ha nem bízunk magunkban, előre spájzoljunk be belőle, aztán legfeljebb később megesszük. Mondjuk pudinggal.

Ahol kicsi gyerkőc van a családban, egy egyszerű trükkel fel lehet dobni az ünnepet. Gyártsunk nyulat! Piskótából! Kell egy kerek tortaforma, abban remekeljünk egy piskótát. Nem baj, ha nem sikerül szuper magasra, most nem az a lényeg. A zacskós pudingpor hátulján olvassuk el a krém készítés menetét. Ha elolvastuk, csináljuk is meg. Most jön a trükk. Vegyük ki a kerek lapot és keressünk egy éles kést. Vágjuk 3 darabra a következő módon:

Innen már csak egy lépés: keressünk egy hosszúkás tálcát, a füleket fordítsuk felfelé. Most már csak be kell vakolni a tetszőleges színű pudingkrémmel és színes cukrokkal dekorálni - nem akárhogy, szeme, szája kell. Ha van humora a környezetednek és a gyerkőcre is oda tudsz figyelni, akkor a bajuszszálak lehetnek friss zöld fűből is. (A snidlinget nem ajánljuk, a hagymaszag ebben az esetben nem helyénvaló.) A nyuszinak sikere lesz, hidd el, csak ez a nyúlalkotó nem ehető. (A fűszálakat alaposan tisztítsd meg a biztonság kedvéért.)

Jó pihenést és sok napfényt a tavaszi szünetre!

 By: Liza      Don't copy!